Miley
Átfordultam a másik oldalamra, nem törődve a szaggal. Bár a vészjelzőm jelzett, de túlfáradt voltam. Tapogatózni kezdtem magam mellett, de nem volt ott, az, aki még az este igen... Villámgyorsan pattantak ki a szemeim, de nem kellett volna. Két okból. Az egyik, hogy semmit sem láttam, a másik ok miatt. A füsttől. Már levegőt is egyre nehezebben kaptam. Próbáltam kiabálni és elbotorkálni az ablakig, mivel lentről jött a füst, így arra nem mehettem ki. Mire kezdtem volna örülni, hogy ki tudom nyitni, eszméletlenül estem össze a padlón....
Edward
Nem akartam szerelmemet ott hagyni, e már muszáj volt elmennem egyet vadászni. Hazafelé tartottam már, a mikor egy ismerős szagot éreztem, amihez test is társult.
- Edward? Te mit keresel még mindig itt? – kérdezte szembe állva Dean.
- Vadászni voltam. Miért baj? – emeltem fel a szemöldökömet.
- Akkor ki van Miley-nál?
- Senki. Tudtommal. Már másfél órája itt vagyok.
- De... Mikor felmentem hozzá, te ott voltál. Azt mondtad, maradsz, mikor említetem, hogy el kell mennem.
- Dean, én... – mondtam volna tovább, de húgom gondolatai közbe szóltak.
„Edward, ha hallasz, siess Miley-hoz! Mi Jazzel már úton vagyunk. Eltűnt a jövője. Siess!” – könyörgően gondolta Alice. Deannel összenéztünk, majd futásnak eredtünk. Őár perccel később már ott voltunk. Nem hittem a szemeimnek. Az egész ház tűzben volt. Már a tető is lángra kapott. Kétségbe esve néztem körül, és kerestem szerelmemet, de nem láttam sehol sem. Nem érdekelt semmi, elindultam befelé. Hallottam még, Alice és anya hangját, de nem érdekelt az sem. Egyedül azt a személyt akartam kint látni, aki nem volt itt. Miley. Már majdnem elértem, amikor ketten elkapták a karomat és visszafogtak. Rájuk morogtam, de túl erősen tartottak. Alice állt elém, és kezeibe fogta az arcomat. Tovább próbálkoztam. Később éreztem, hogy apám a vállamra teszi a kezét és megszorítja egy kicsit. Rákaptam tekintetemet.
- Fiam. Szóltunk már a mentősöknek és a tűzoltóknak is. Ha benn is maradt, ezt nem élhette túl. Sajnálom. – fájdalmasabb lett a tekintetem, és kihasználva, testvéreim figyelmetlenségét, kirántottam a karomat és be akartam rontani, de mire oda értem volna, hangos reccsenéssel jelezte, hogy összedől. Nem akartam – még! – öngyilkos lenni, így hátrébb ugrottam. Esme egyből mellettem termett és megpróbált arrébb vinni, de mivel én nem moccantam, így csak szorosan magához ölelt. Megfordultam a karjaiban és mégjobban magamhoz húztam. Ekkor hallottam csak meg, a mentők és tűzoltók hangját.
- Gyere, fiam. – húzott most már könnyebben arrébb, ahol a többiek álltak.
Már mindannyian ott voltak. Felnézve találkozott a tekintetem Rosaliéval, és hirtelen hatalmas gyűlölet lett úrrá rajtam. Éreztem, hogy Jasper próbálkozik lenyugtatni, de nem foglalkoztam vele. Helyette megindultam Rose felé. Emmett elé lépett, hogy megvédje tőlem feleségét, de ő megelőzte Emmettet. A gondolatai arról tanúskodtak, hogy tudja, mit akarok.
- Remélem most boldog vagy. – hangom hűvösebben csengett, mint a Jeges-tenger télen – Elérted, amit akartál. Elvesztettem azt, aki az életem értelme volt. Örülhetsz magadnak, és Tanyának is.
- Edward, én... – kezdett bele a bocsánatkérésbe, de megállítottam.
- Nem érdekel a magyarázatod. Nem érdekel a bocsánatkérésed. És nem érdekelsz TE SEM! – az utolsó két szót lassan ejtettem ki, hogy felfogja. Amint befejeztem, nem törődve semmivel, és senkivel sem, az erdőbe vetettem magamat. Oda menetem, ahol egyedül tudtam lenni. A rétemre.
A közepére sétáltam, és leültem. Lepergettem az összes olyan pillanatot, amit vele töltöttem. Az első pillantást. A hangját. Az illatát. A bőre puhaságát. A csókjait. Hisz ő elment. Itt hagyott. De hol van ilyenkor Dean? Vagy.... valójában mi történt? Alice szólt, de már későn. És én miért hagytam ott? Ha nem hagyom ott, akkor megtudom menteni. Ha a házat nem is, de őt igen. Nem tűnt fel semmi különös, amikor ott voltam, vagy ott hagytam volna. Pedig észrevettem volna, ha valaki jár ott.
Már jócskán az éjszakában jártunk, és észrevettem, hogy valaki figyel. Nem törődtem vele eddig. Minek, úgyis az egyik testvérem az. Hozzájuk meg most nincs semmi hangulatom. Nem messze tőlem, egy ág reccsent. Felugrottam és támadó állást vettem fel. Sötét volt, de tisztán láttam. A hold sugara még nem érte el oda, ahol ő állt, így a fák takarták a testét. Majd kilépett a takarásból. Egyből megállt bennem az ütő. Már ha ez lehetséges lett volna.
- Te? – egyenesedtem fel, de nem vettem le róla a tekintetemet. Egyszerűen képtelen voltam rá.
- Úgy nézel, mintha aki szellemet lát. – nevetett fel csodálatos hangján. Míg felém igyekezett.
Miley
Nem tudom megmondani, hogy mi történt, és hol vagyok pontosan, de azt tudom, hogy nem jó helyen. Mivel valami nyomja a hátam, és mindennek korom szaga van, és vizes minden.
Kinyitottam a szemem, de nem láttam sokat. Kezeim magam mellett voltak. A lábaimat fogta valami. Pislogtam párat, mire egyre jobban kezdtem látni.
Minden fekete volt. Mintha egy leégett házban feküdnék. És így is volt. Ahogy körbenéztem, kezdett visszatérni az emlékezetem. A szag, az éjszaka közepén. Ahogy megpróbálom kinyitni az ablakot. Ahogy összeesem. Csend volt körülöttem.
Óvatosan megpróbáltam felnyomni magamat a kezemmel. Éreztem, ahogyan leesnek rólam a törmelékek. Pontosabban a tartó gerenda. Felállva a ruhám át volt ázva, tiszta fekete és a hajam is nedvesen tapadt a testemhez. Óvatosan elindultam ki innen, és megfordultam. Lassan néztem végig a majdnem teljesen leégett házamon. De egy kérdés befurakodott s gondolataim közé. Hogyan maradhattam életben? Bár... egy hulla már nem tud mégegyszer meghalni, nem igaz? Sóhajtottam egyet és elfordítottam a fejemet. Vajon Edward tudja? És a többiek?
Mivel nem tudtam mi is van pontosan, így elindultam feléjük. Nagyon gyors voltam. Ne is kérdezzétek hogyan.
Pár perc után már a verandán álltam, azon gondolkodva, hogy kopogjak, vagy ne? De ezen sem tudtam sokat, mivel kivágódott az ajtó, és egy pöttöm vámpír ugrott a nyakamba. Aminek hatására a földön kötöttünk ki.
- Miley, Miley, Miley! – sikította a fülembe.
- Én vagyok az, de ha nem szállsz le rólam, nem sokáig leszek az.
- Oh, jaj, ne haragudj. – majd fel is álltunk.
- Miley, kicsim, tényleg te vagy az? – jött ki Esme, és kezeibe vette arcomat.
- Igen. Én vagyok. – mosolyogtam rá, majd megöleltem, és szorosan húzott közel magához.
- Na, látom, keményfából faragtak húgi. Vagy inkább tűzálló fából? – nevetett Emmett, majd felkapott és megpörgetett a levegőben. Miután letett, a többiek felé fordultam. Mindenki itt volt. Vagyis majdnem mindenki.
- Edward? – láttam, hogy összenéznek, majd lehajtja mindenki a fejét – Ő hol van?
- Miután látta, hogy... elment. – felelte halkan Esme.
- Nem tudjuk hova. – tette hozzá Alice.
- Megkeresem. – felkapta mindenki a fejét, de mielőtt megszólalhattak volna, közbe szóltam – Tudom, hol lehet. – majd meg sem várva válaszukat, futásnak eredtem.
- Vigyázz magadra! – kiáltott utánam Esme.
Igazából fogalmam sem volt, hogy hol lehet. Csak mentem valamerre. Pár perccel később egy rét közelébe értem. Innen éreztem a legjobban az illatát. Halkan akartam a közelébe menni, de ráléptem egy ágra, ami reccsenve tört szét a talpam alatt. Ő felugrott, támadó állást vett fel, és azt a részt kutatta, ahol én álltam. Láttam a szemeiben szomorúságot, a szerelmet és a sok fájdalmat. A fák takarták az arcomat. Lassan léptem előrébb, amíg ki nem értem a holdfényre. Láttam arcán a meglepődöttséget.
- Te? – kérdezte, míg felegyenesedett.
- Úgy nézel, mint aki szellemet lát. – nevettem fel, míg felé igyekeztem. A holdfénye megcsillant bőrén, amitől még gyönyörűbb lett. – Mondtam már neked, hogy nem lehet engem olyan könnyen elintézni. És nem is szabadulsz meg tőlem egy könnyen. – elé értem, majd tarkójánál fogva lehúztam magamhoz, és megcsókoltam. Lassan csókolt elsőnek, majd magához húzott, és karjait a derekam köré tekerte. Levegőhiány miatt kellett elválnunk. Nem engedett el, hanem nyakamat borította be addig apróbb csókokkal.
- Le kellene zuhanyoznom. Tiszta korom vagyok. – toltam el nehezen a mellkasánál. Sóhajtva felelt, de még mindig magához szorított.
- Rendben. Haza viszlek. – mondta és a karjába vett. Apró puszit nyomtam a szájára, mielőtt elindultunk futva haza. Cullenékhez.
Hali Mindenki!!
Pár nappal ezelőtt kaptam egy díjat TheGirl-től. Amit nagyon, de nagyon szépen köszönök.
Szabályok:
- Köszönd meg!
- Másold le a szabályokat, hogy a te díjazottaid is lássák, és ismerjék őket!
- Rakd ki a képét a bllogodra!
- Add tovább a díjat 5 embernek!
- Írj magadról, vagy a történetedről/főhősödről 5 dolgot.
- Ezt már teljesítettem, de most akkor mégegyszer megköszönöm The Girl-nek!
- Le van másolva!
- Ki van rakva!
- Az az 5 ember akinek küldöm, pedig:
- Odaát és CSI: Miami függő vagyok szinte.
- Szeretem a nyarat.
- Nyelvvizsgát akarok tenni két nyelvből.
- Országos novella pályázaton veszek részt.
- Bruno Mars függő is lettem. :)
