Hali Mindenki!
Húúúú... Annyi mindent szeretnék mondani...
Először is végre helyre jött a kezem, így le tudtam írni a
fejezetet, és nem csak néhány mondatot, vagy szót. :)
A másik, hogy lejártak a szavazások is. Igaz van már, ami
régebben. A jövő héten nem leszek itthon, mert táborban leszek, és szombat estefelé
érünk vissza. De ez most nem lényeg.
Arra szavaztatok többen, vagyis hát 3 személy, akinek
köszönöm, hogy hetente, hétvégente legyen friss. Így a mait nem számolva, még
11 fejezet van vissza. Több időm lesz, már mivel végre nyár van, így tudom
hozni hetente a frisset, ha még érdekel valakit. Szombat, vagy péntek este, ezt
még nem tudom biztosra. És lehet, hogy ha ti is és én is aktív leszek, akkor
hamarabb is lesz friss. :)
Lejárt az a szavazás is, a komikkal kapcsolatban. Köszönöm
annak az 5 embernek, aki szavazott. Mivel csak ketten szavaztak arra, hogy
legyen komi határ, így arra gondoltam, hogy a pipákkal együtt, ha meglesz a 3
akkor HAMARABB!!!! Jön a kövi feji. És köszönöm annak az 5 embernek aki
szavazott, vagyis aki olvas. :)
És – szemét leszek – legyen mondjuk 2 azaz KETTŐ komi vagy a
csetben valami hozzászólás a novellás oldalamon lévő történethez, akkor jön a
következő. Ha nem, akkor ha nincs más dolgom írogatom fel a következő részt, és
ha végeztem felrakom. De ha meg lesz a két komi, akkor hamarabb hozom. Remélem
nem beszéltem nagyon érthetetlenül. :)
Van, vagyis hát lesz még egy blogom, amire egy TELJESEN
SAJÁT történetet rakok majd. Persze csak akkor, ha van valaki, aki olvasná.
Részleteket még nem árulok el, mert még nincs teljesen kész, sem a történet (
átakarom írni az eddigi fejiket) sem a blog. Valószínű, hogy ha felraktam az
előszót, vagy részletet belőle, akkor kirakok egy szavazást is.
És arra gondoltam még, mivel többen láttátok, illetve
olvastátok a Vizet az elefántnakot, lehet, hogy megpróbálkozok egy fanficcel,
aminek az lenne az alapja, de ezt is kicsit „megkeverve”. :)
A Rob és saját szereplősre is úgy gondoltam, hogy egy
valószínűleg rövidebb, mint a Can’t Be Tamed bár ez is csak tőletek függ, hogy
mennyire tetszik, mennyien olvassátok. És komiztok.
Azt hiszem nem akartam mást. Ha ki maradt volna még valami,
akkor azt ide egy frissítéssel kiírom.
Köszönöm, hogy elolvastad, és komizol (is).
Jó olvasást!
PUSSZ
UI: Még mindig megtalálsz Fészen. :) Mint: Miley Miller
Miley
Cullenék házáig – s ott Edward szobájáig meg sem álltam. Egy
bőrönd várt az ágy mellett, rajta meg egy cetli.
Mindent láttam. Neki nem szólok hova mentél. Remélem, hamar visszajössz.
Puszil: Alice.
Felkaptam a táskát, majd ott sem voltam. A bejáratnál még
meg álltam és visszanéztem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Mérgesen
vágtam be az ajtót mögöttem. Mérges voltam magamra. Amiért nem gondoltam végig,
hogy ő hogyan érezheti magát. Mérges voltam rá, amiért annyira makacs tud
lenni. A kocsi csomagtartójába dobtam a cuccom, majd bepattanva, már úton is
voltam. A szállodához érve a szobámba dobtam a cuccomat, majd az ágyra rogytam.
Percekig, vagy órákig ülhettem. Csak azt vettem észre, hogy már oda kint
sötétedik. Rendeltem kaját. Amint végeztem vele, megszólalt a telefonom. Úgy
tettem, mintha nem vettem volna észre. Tudtam ki az. De nem akartam vele
beszélni. Még nem.
Három órája hallgatom, a csengő hangom, mire megfogva,
kinyomtam, majd a falhoz csaptam.
Az éjjel csak forgolódtam. Ha elaludtam, mindig vele
álmodtam, így hajnaltájt úgy gondoltam, hogy ha lúd, hát legeyen kövér, elven
elmegyek a suliba. Úgyis vissza kell adnom a kocsit is. Előtte még írtam
Davidnek, hogy korábban jöjjön be. Szerencsémre nagyon nem törtem össze a
telefonomat.
A parkolóban még várnom is kellett rá. Reménykedtem benne,
hogy Cullenék előtt ér ide, és szerencsém lett.
- Szia. Mi a baj? – jött mellém. A kocsio mellett álltam, és
neki dőltem.
- Nem mész be véletlen suli után a városba?
- De. Miért?
- Bevinnél majd? – körbe néztem és szemem megakadt egy
szürke Volvón, és egy piros BMW-n.
- Persze.
Elindultunk befelé, miközben nem vettem le a szemem a
kocsikról. Felé vezettem magunkat, majd Alice kezébe nyomtam a kulcsokat.
- Sziasztok. Köszönöm a kocsit. Kérlek, mondd meg Esmének,
hogy hálás vagyok érte. – biccentettem még a többiek felé, és bementünk. Láttam
még, hogy Edward elindul felém, de Emmett, és Jasper lefogják.
Túl hamar vége lettek az óráimnak. Bár egyiken sem voltam
jelen szellemileg.
- Nézzenek oda kit látnak szemeim! – állt elém Jessica, az
ebédlőben. Próbáltam kikerülni, de elkapta a karomat, és az ajtó melletti
falnak nyomott. Felszisszentem.
- Az iskola új ribanca. – nézett körbe, és mindenki
elkezdett nevetni. Visszanézett rám.
- Csak nem az a baj, hogy most már nem mindenki csak veled
van elfoglalva? – kérdeztem vissza. Minden szavamból ki lehetett hallani a
gúnyt. – Tudlak érte sajnálni! – kirántottam magam a karjából, és az ajtónak
háttal álltam. Nem tudott megszólalni. Láttam, hogy nyitja a száját, de nem
mondott semmit. Kinyílt az ajtó mögöttem. Nem kellett ahhoz nagy ész, hogy
kitaláljam kik azok. Hátra sandítottam, majd ki akartam kerülni megint
Jessicát, de kirakta a lábát, későn vettem észre és közelebbről találkoztam a
padlóval. Vártam az esést, de nem érkezett el. Két kar elkapott, és szorosan
megához húzott. Épp fel akartam nézni, mikor ajkait az enyémekre nyomta.
Hirtelen szűnt meg minden körülöttünk. Hallottam Jessica fújtatását, majd Alice
lágy, de éles hangját. Erre mi is szétváltunk már.
- Örülnénk neki, ha ezentúl, békén hagynád a testvéreimet,
és Miley-t is. – még mindig ölelt Edward. Jess ránk nézett, majd kivágtatott.
Emmett eddig bírta és elnevette magát. Mi csak elmosolyodtunk. Még mindig meg
voltam sértődve, így lefejtettem magamról a kezeit, és lehajtott fejjel
kimentem. Az udvar egyik eldugottabb részéhez mentem, majd leültem egy fa alá,
és felhúzott térdeimre tettem az államat, és elsírtam magam. Lett volna még egy
órám, de jelenleg nem érdekelt.
- Miley.
- Menj el Edward! – Leguggolt elém, majd lassan felemelte a
fejemet. Magához vont, én meg akárhogyan is akartam, nem ellenkeztem. Nyomott
egy puszit a hajamba.
- Ssss. Nyugodj meg. – simogatta a hátam és ringatott
közben. Kis idő elteltével már csak szipogtam, így elválva tőle, a szemébe
néztem.
- Bocs, hogy megint eláztattam az inged. – mondtam zavartan,
lehajtva a fejem. Ő csak mosolygott, és felemelte a fejem.
- Ennél nagyobb bajod sose legyen. – majd egy lágy csókot
nyomott az ajkaimra. Átkulcsoltam a nyakát, és közelebb húztam, de aztán
eszembe jutott egy fontos dolog, hogy nekem valójában haragudnom kellene, rá,
így elengedtem.
- Miley, sajnálom.. Én... láttalak vele, és elborulta az
agyam. Ahogy megölelted..... Majd Jessica gondolatai is csak erről szóltak,
és...
- Várj! Te Jessicának hittél? Ne is felelj! – felálltam és leporoltam magam,
majd elakartam menni, de megfogva a karom, visszatartott.
- Kérlek, bocsáss meg! Szeretlek, és nem akarlak
elveszíteni. – mondta könyörgően, de még mindig nem fordultam meg. Talán.....
- Rendben. Kapsz még egy esélyt. De... Nincs több ilyen! –
elmosolyodott, és megint magához húzott és megcsókolt.
Tíz perccel később, már Daviddel mentünk Port Angeles felé.
Edward nehezen akart elengedni, de lealkudtam vele, hogy majd ő jön értem.
- Kibékültetek? – kérdezte David.
- Igen. Itt is vagyunk.
- Ez most komoly? – biccentett a hotel felé.
- Csak a cuccomért jöttem. Kösz a fuvart. – nyomtam egy
puszit az arcára majd már kinn is voltam. A liftre vártam épp, mikor először
észrevettem egy hiénát. Nem foglalkoztam akkor még vele, pedig kellett volna.
Felérve összedobtam a cuccomat, majd hívtam Edwardot is. Éppen a kabátom vettem
már, mikor kopogtak. „Ilyen hamar
ideért?” Furcsállottam, de azért kinyitottam. Elsőnek semmit nem láttam.
Szó szerint. Majd leesett, hogy vakuk villogása miatt nem látok semmit. Amint
felfogtam, becsaptam az ajtót, és be is zártam, majd villámgyorsan Chris számát
tárcsáztam.
- Halló.
- Chris! Megtaláltak. – halkan beszéltem, mintha
meghallhatnának, akik kinn vannak.
- Kik?
- A paparazzik. – hallottam egy puffanást, majd csend –
Chris? Jól vagy?
- Nem. Hol vagy most?
- A Port Angeles-i Hotelben.
- Mit keresel te ott?
- Csak... – nem fogom az orrára kötni – dolgom volt itt. Azt
mondd inkább, hogy mi legyen? Ha a fő bejáraton mennék ki akkor.... – de bennem
rekedt a szó, mikor Dean megjelent előttem – Hm.. Már találtam megoldást, azért
kösz. Szia! – mondtam neki majd leraktam – Te hogyan kerülsz ide?
- Segítek kijutni. De ne szokj hozzá! – majd közelebb
lépett, és magához ölelt – Csukd be a szemed! – becsuktam hát. Éreztem, mintha
emelkednék, majd megint talajt ért a lábam. – Kinyithatod. – mondta, megint
Dean, majd el is emgedett. A Cullen házat láttam meg magam előtt.
- Ez... Hogy?
- Képesség. – vont vállat.
- Nekem is? – csillogtak fel szemeim, de amikor rám nézett
úgy, mintha azt kérdeztem volna, hogy „Ez milyen ház?”, inkább hagytam az
egészet.
- Miley! – hallottam meg nevem, de mire oda fordulhattam
volna, egy test csapódott nekem. Nem más, mint... Igen, Alice. – Sajnálom. Nem
láttam semmit. De miért álltok itt kinn? Gyertek be.
Belépve, mindenki ott volt, kivéve Carlisle, és Esme. Amint
Edward meglátott, hozzám jött, és karjaiba zárt.
- Veled kellett volna maradnom. – búgta hajamba.
- Nem. Akkor tényleg nem tudtunk volna kijutni, ráadásul a
családodra is rászálltak volna. – néztem komolyan szemébe. Láttam, hogy kezdi
felfogni szavaim értelmét.
- Jövő héten szünet. Elkezdjük a gyakorlást akkor. – szólt
közbe Dean – Mennem kell. Legyetek jók. – rám kacsintott, majd kifelé indult,
de hangomra visszafordult.
- Köszönöm, Dean. – bólintott, majd kilépett az ajtón.
- Menjünk fel. – súgta Edward, és húzott fel a lépcsőn.
- Jól is teszitek, hogy szobára mentek. – röhögött Emmett.
- Még egy ilyen megszólalás, és egy hónapig nem nyúlsz
hozzám! – egyből lehervadt a mosolya, ahogy Rose megszólalt.
- Na, de Cica. Úgysem bírnád ki nélkülem addig.
- Megpróbálod? – vágott vissza, majd felment mellettünk a
lépcsőn, de előtte ránk kacsintott.
- Rose! Cica! Nem úgy gondoltam! – szaladt utána Emmett.
Mikor leültem az ágyra akkor is mosolyogtam rajtuk.
A napok szinte repültek. Reggel felkeltem, ettem, suliba
mentem, haza jöttem, ettem. Egyik este Edwarddal a nappaliban ültünk a kanapén.
Én Edward mellkasának voltam dőlve, ő meg a hajammal játszott. A többiek
vadászni voltak.
- Neked is el kellett volna menned.
- Inkább vagyok veled.
Hogy ezután mi volt, nem tudom, mert valószínű, hogy elaludtam.
Reggel már az ágyamban ébredtem, és
beszélgetést hallottam az ajtó felől.
- Alice! Hagyd aludni, és nem, nem érdekel, hogy vásárolni
akartok menni!
- De megígérte! Már két óra van! És...
- Fenn vagyok! – szóltam kicsit hangosabban, mire szinte
kirobbant az ajtó, és Alice egy jó reggelt szólva – erősen megnyomva a reggel
szót – berohant a gardróbomba. Edward meg fejcsóválva hozzám lépett.
- Szia! – súgta a számhoz.
- Szia! – mielőtt elérhettem volna kívánatos ajkait, egy
ruha esett közénk. Bosszúsan néztem Alice-re, mire védekezően felemelte kezeit.
- Bocs, de ha nekiálltok még itt romantikázni, akkor soha
nem megyünk sehova. – majd meg sem várva válaszomat visszament a gardróbba.
- Amúgy sem tudNÁNK.
- Miért? – vetette be kiskutya szemeit.
- Mert rám találtak a hiénák, és csak egyedül mehetnékbe, de
mivel így nézel rám, és már megígértem, így – vettem elő egy kis cetlit –
felírom, a stylistom nevét, és tudsz az ő nevére vásárolni. Úgy is tudod, hogy
mit vennék fel, vagy tetszene meg. – amikor átnyújtottam neki, a nyakamba
ugrott és vagy tízszer megköszönte. És már nem is volt benn.
Hétfő reggel, viszont nagyon nem akartam felkelni. Féltem az
adott naptól.
