Sziasztok!
Igen régen jelentkeztem sajnos, viszont ma délután, ahogy az Epilóguson gondolkodtam, felmerült bennem egy kérdés. Ezt szavazásra is bocsátom majd, kint, oldalt. Az lenne a kérdés, hogy ketté szedjem-e a történetet, vagy ne epilógus jöjjön, hanem a következő fejezet? Értitek?
Mikor én elkezdtem ezt írni, és az agyamban kb lejátszódtak a fejezetek és a fejezetek száma, akkor eddig a részig jutottam. De aztán láttam, hogy azért vannak páran, akik olvassák, és úgy gondoltam, hogy akkor bővítem a "könyvet". Tehát rajtatok áll, hogy két "könyv" legyen, vagy egy hosszú....
Elkezdtem írni a fejezetet, viszont nem tudom mikor fogom tudni befejezni. Utolsó hét lesz a suliban, utána, meg nem leszek itthohn egy darabig, de igyekszem megírni. :) Már alig férnek el a fejemben a történések... :) De nem untatlak tovább benneteket! Addig is, egy kis részletet találtok lejjebb, illetve szavazásra fel!!! :)
Jó olvasást! :)
E
"Napok, majd hetek teltek el úgy, hogy csak ültem az
ágyamon, vagy éppen Edward szobájában és csak néztem ki a fejemből. Senkihez
nem szóltam, senkivel nem foglalkoztam, aki bejött hozzám. Persze mindig jött
valaki, hogy ellenőrizze jól vagyok-e. Carlisle is elvégzett pár vizsgálatot
rajtam. Nem tudta megállapítani, hogy kisfiú, vagy kislány lesz-e, mert
elmondása szerint van körülötte egy burok, ami megakadályozza az ultrahang
átjutását. Nem érdekelt a neme, csak az volt a fontos, hogy megszülessen.
Folyamatosan csak azon törtem a fejem, hogy mit
rontottam el? Hogy miért ment el? Hogy miért nem voltunk jók együtt. Tudom,
hülye voltam, mert veszekedtem vele, meg makacskodtam, de én ilyen vagyok! És ő
próbálkozott megváltoztatni… de eltaszítottam magamtól. Edd meg, amit megfőztél!
Újra lepergett a szemeim előtt, ahogy elmegy. Ahogy
küzdünk, de őt mégsem tudom megakadályozni. Én lennék a legjobb vámpírvadász,
erre egy nyamvadt vámpírt nem tudok visszatartani! Ahogy simán leemel magáról,
átugrik felettem, majd Aróhoz lép… Azóta nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, hogy
elment a Volturival. Ha lehunytam a szemem, őt láttam vörös szemekkel, amint
rám vicsorog. És legtöbbször egy halott kisfiú, vagy kislány teste felett
bámult engem. Vadászni eljártam, mert nem akartam, hogy a kislányomnak bármi
baja legyen. Persze kizárólag Jaspert viseltem el magam mellett ilyenkor.
Elzártam az érzéseimet és tettem, amit eddig. Vele sem beszéltem sokat. Képtelen
voltam rá.
Két hét sem volt vissza a szülésig,
mikor egy váratlan látogató érkezett. A kis házban voltam és a szokásos napi
tevékenységemet folytattam, vagyis a hálóban ültem és Edward egyik itt hagyott
ingjét szorongattam, mikor kopogtak. Nem foglalkoztam vele, Cullenék tudták,
hogy úgy sem nyitok ajtót, így simán bejöttek. De az illető nem tett így.
Tovább kopogott, majd ököllel verte az ajtót. Egyszer, kétszer, háromszor… A
tizedik után már felpattantam és kinyitottam az ajtót. Épp a torkának akartam
ugrani az illetőnek, amikor felfogtam, hogy ki az.
- Na, végre! Én…"
